TELEPÜLÉSÜNKRŐL

Taktakenéz címere: csücskös talpú, ultramarinkék alapozású pajzs mezejében két balra úszó ezüstös hal (csuka), amelyet a község nevét feltüntető felirat boltoz.
Fekvése:
Taktakenéz község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Taktaközben, a Szerencsi kistérségben található.
A Taktaköz a Közép-tiszai ártér kistája . A mintegy 120 km2 nagyságú területen a szabolcsi homok keveredik a tiszai lösszel, imitt-amott a Zempléni hegység nyúlványaival. A Taktaközt keleten és délen a Tisza határolja, északon és nyugaton pedig valamikor a Tiszából kiszakadó, majd elmocsarasodott, Szerencstől csatornává alakított folyócska a Takta vonja körbe.
 
A Tisza szabályozásával a terület jellege megváltozott. A terület községei mind homokszigeteken helyezkednek el, mert a szabályozás előtt magasabb árvizek idején csak ezek nyújtottak biztonságot. Az áradások a terület mintegy 80-90%-át elöntötték, így a szabályozás előtt szinte az egész Taktaköz árterület volt, a mélyebben fekvő területeken pedig állandó jellegű mocsár alakult ki. A felszín a sok elhagyatott, elmocsarasodott folyómeder az ún. „takták” miatt nem olyan egyhangú, viszont emiatt földművelést csak jelentéktelen nagyságú területeken lehetett folytatni.
 
A község a Tisza jobb partján fekszik. Rendszeres autóbuszjárat Taktaharkány vasútállomásával köti össze.
 
Története:
 
A taktaközi települések közül Taktakenéz talán a legfiatalabb, hiszen a szabályozás előtt a Tisza kanyarulatai fogták közre az ősi falut, melynek a neve ma is Ókenéz, jelenleg a Tisza bal partján Tiszadob közelében található. Nyomait egyetlen épület, az ókenézi kastély őrzi.
 
Az idősebbek elbeszélése szerint a hajósok háromszor is találkoztak a településsel a Tisza kanyarulatai miatt. Akkor a falut Kenyízsnek nevezték, s teljes egészében a Tisza szeszélyétől függött az itt élők élete, ami igencsak viszontagságos volt, mert a „vásott” Tisza szinte minden évben tönkretette az itt élők házacskáit.
 
Ráadásul a folyó –szabályozása előtt- háromszor is érintette Kenézt. Amikor a Tiszát szabályozni kezdték, s vizét új mederbe terelték, a falu népe szedte a sátorfáját, s a mai helyükön telepedtek le. Ezért tartja azt a szájhagyomány, hogy a község kétszer született.
 
Idézet a Taktaszadai mondákból:
„… mert most mán Tiszadobnak azon az ódalán van ez a kastély, a Tisza most mán ezen az ódalán folyik, de még akkor a más ódalán folyt, azér nevezik Ókenyízsnek…”
 
 
Anonymus szerint az ABA nemzetség ősi birtokához tartozott a település. Az 1352-es Anjou-kori okmánytárban „Kenbez Tacta” formában említették. A XIII. században Patay Sámuel birtokában volt, Takta-Kényes néven. A XIX. Század elején Drevenyák-, majd Andrássy birtok lett. Ebből az időből őriznek egy emléket, a régi református egyház keresztelő kannácskáját, mely 1767-ben készült. A kannán a község neve Kenyízs-ként szerepel.
 
A Taktaköz a népi kultúra tekintetében mintegy átmenetet képez az Alföld és a Felvidék között, mert szigetszerű elhelyezkedése ellenére sem nevezhető néprajzilag zárt területnek, bár a terület lakosai között élt valamilyen összetartozás-tudat féle. Erre utal az alábbi falucsúfoló mondóka:
 
Tokaj város ginges-gangos,
Kerek Ladány , piszkos Tardos ,
Pernyehordó csobajiak ,
Takarosak a bájiak !
Nagy sipkások a prügyiek ,
Gévások a kenéziek .”
 
A napi megélhetés biztosítása érdekében gyakran kellett más vidékeken napszámos munkát vállalniuk. Az itt élő ember gazdasági tevékenységét elsősorban az őt körülvevő vízi világ határozta meg, ennek ellenére a források szerint „rétes ember”-nek titulálták Taktaköz lakosait. A legkisebb alkalmas területet is szántóul használták, takarmányt gyűjtöttek, állattenyésztéssel foglalkoztak. A földosztásig az itteni gazdasági tevékenységet a felvidéki Andrássy gróf családi birtokai határozták meg. A lakosság cselédként dolgozott a gróf birtokain, erre utalnak a még ma is fellelhető több család részére szolgáló közös konyhás, több család lakhelyéül szolgáló cselédlakások az úgynevezett „Dohányos tanyán”.
 
 
Taktakenéz a háború után lett Borsod- Abaúj- Zemplén megyéhez csatolva, addig a többi taktaközi településsel együtt Szabolcs megyéhez tartozott.
 
Jelenleg lakosainak száma 1250-1300 között mozog.
 
1989-ben vált Taktakenéz közigazgatásilag önállóvá. Az önállóság meghozta gyümölcsét, hiszen az elmúlt 20 esztendőben nagyarányú fejlődésen ment keresztül a település.
 
„Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj…”
 
 
A település térképe:
 
 
A közoktatás:
 
A közoktatás a református egyház által szervezett iskolával kezdődhetett. A község református templomának tornyán az 1865 évszám szerepel. Valószínűleg a közoktatás kezdetei a református parókia felépítésével kapcsolatosak. A visszaemlékezések szerint az 1900-as évek elejétől református iskola működött. Majd később beköltözések nyomán kezdett elterjedni a katolikus vallás is. Templomuk azonban nem volt, az istentiszteletek az egy tantermes katolikus iskolában voltak.
 
Működött iskola Andrássy gróf birtokán is. A falu közelében lévő Dohányos tanyán a gróf alkalmazott egy tanítónőt. Ide jártak a grófi birtokon dolgozó cselédek gyerekei. A háború után ez megszűnt.
 
1947 szeptemberétől, az iskolák államosítása után már csak a faluban, a volt egyházi iskolák tantermeiben, a megüresedett grófi kastélyban folyt a tanítás. Folyamatos bővítésekre volt szükség, hogy a növekvő tanulólétszámot el tudják helyezni. Idők folyamán be kellett vezetni a délelőtt-délutáni váltott tanítást is, hogy az összevont osztályokat külön lehessen választani. Volt tanítás a megüresedett pedagógus szolgálati lakásokban is.
 
Igazi fordulópont 1991 októberében következett be az iskola és Taktakenéz közoktatásában. A rendszerváltás kezdetével Taktakenéz közigazgatásilag is önálló lett.
 
1991. október 6-án adták át a jelenleg is működő akkor még nyolc tantermes, tornateremmel, természettudományi előadóval ellátott iskolát.
 
2007-ben újabb pályázat segítségével az iskola 10 tantermes, könyvtárral, korszerű informatika teremmel rendelkező, jól felszerelt oktatási intézmény lett. Ekkor bővítették és korszerűsítették az óvodát is, amely 3 csoport fogadására képes, tornaszobával, fejlesztő szobával rendelkezik és mindenben kielégíti a mai kor igényeit.
 
Nevezetességei:
 
 
A református templom 1857-ben épült. Itt található a régi református egyház keresztelő kannácskája.
 
 
1976-tól áll a hívek rendelkezésére a modern stílusú Római Katolikus templom. Értékes festménye: "Szent István király felajánlja koronáját és országát a Szűz Anyának ".
 
 
A Millecentenáriumi Emlékligetben, melynek átadására 1998-ban került sor, látható István király bronz mellszobra.
 
 
I-II. világháborús emlékmű
 
 
Petőfi Sándor Általános Iskola
 
 
Taktakenézi Bóbita Óvoda és Konyha
 
 
Polgármesteri Hivatal
 
 
Egészségház
 
 
Sportpálya
 
 
A Tiszához közel az erdő szélén önkormányzat bérleményében található a Vadászház, mely két szobájával békés nyugodt pihenést nyújt a vizet és az erdő csendjét kedvelőknek.
 
 
 
copyright