TOP 5.3.1-16-BO1-2017-00016

"Jó itt élni" –

Helyi identitást erősítő programok megvalósítása című pályázati program Taktakenézen

Azt mondják, legszebb ajándék, ha élménnyel ajándékozzuk meg azt, akit szeretnénk meglepni valamivel. Így hát mi is élményeket próbáltunk adni a taktakenézi gyerekeknek. Fontos célunk volt, hogy az élményekkel tudás is járjon. Azt terveztük, hogy különböző csoportokban és tematikával, de ugyanazt a célt kitűzve tartjuk ezeket az élménynapokat. Megmutatjuk a taktakenézi gyerekeknek kulturális örökségünk jellemző sajátosságait, nemzeti kultúránk nagy múltú elemeit, a magyar néphagyományt.

Azt szerettük volna, ha a tanulók felismerik, hogy az évezredek óta felhalmozódott tapasztalatok időtlenek, mindig alkalmazhatóak, akár napjainkban is. Megértik a tanulók, hogy a néphagyomány az általános emberi értékek egyik fontos közvetítője, ezért ismerete az általános műveltséghez nélkülözhetetlen. Ha elfogadják, hogy ha nem ismerjük a gyökereinket, a múltunkat, akkor magunkat sem ismerjük igazán.

Népi hagyományokat, játékokat, néptáncot, népzenét, művészeteket kötöttünk csokorba, s ebből válogathattak kedvükre a gyerekek. A régi világban – különösen falun - nem kellett külön tanítani játékokat, népszokásokat, népdalokat, néptáncot, hiszen a gyerekek utánzással megtanulták szüleiktől, nagyszüleiktől. A néphagyományok átadása ma már inkább az iskola, a nyári táborok feladata.

A gyerekek nyitottak voltak a néphagyományok megismerésére. Új és érdekes világ nyílt meg számukra a régi idők embereinek életmódját, szokásait megismerve. Érdeklődve tanulták meg a régi mesterségeket, kenyeret dagasztottak, szőttek, fontak, hímeztek. Megismerték a népi motívumokat, ők maguk is díszítettek velük tárgyakat, festettek, rajzoltak. Elutaztak a népdalok világába, megismerték a citerát, megtanulták a népi táncok néhány jellegzetes lépését. Örömmel íjászkodtak és néhány népi játék megismerésével is gazdagabbak lettek. Megismerték a falu környezetét, szomszédoltak a Móricz-házban, eljutottak egy szép képkiállításra. Az általuk készített kiállítás a többi gyerek számára is tanulságos és érdekes lesz.

Az élménynapok során lehetőséget teremtettünk a néphagyományok élményszerű megismerésére. Törekedtünk a gyerekek cselekvő és alkotó részvételére a táborban, hogy az érzékelésen, észlelésen, élményeken keresztül jussanak el az ismeretekig.

Azt gondoljuk, hogy ez a népismereti tábor értékrendjével hozzájárult a tanulók értelmi, érzelmi, etikai és esztétikai nevelésén túl a természettel való harmonikus kapcsolatuk kialakításához Teret biztosítottunk azoknak az élményszerű egyéni és közösségi tevékenységeknek, amelyek segíthetik őket a társadalomba való beilleszkedésükhöz is.

TOP 5.3.1-16-BO1-2017-00016

"Jó itt élni" –

Helyi identitást erősítő programok megvalósítása című pályázati program Taktakenézen

A pályázat keretében a faluban már kihalt lakodalmas népszokásokat elevenítettük fel.

A sátras lakodalmak emlékei sok emberben élnek, de gyermekeink és unokáink már nem ismerik ezeknek a hagyományát és hangulatát. A mi lakodalmunkban ugyan nem volt menyasszony és vőlegény, de a „násznép” kicsit újra élhette a lakodalmas szokásokat.

A Prügyi Zrt. két sertést ajánlott fel az önkormányzatnak, melyet korán reggel levágtak a böllérek. Ezekből készültek a lakodalmas étkek, melyeket vőfély versek kíséretében szolgáltak fel a „násznépnek”. A húsleves üstben főtt, volt toros káposzta, sült hús, hurka és kolbász. A meghívott vendégek hozták a süteményt, ahogyan ez a régi időkben is szokás volt.

A Művelődési Ház falára lakodalmas kötők kerültek, melyeket a régi időkből tettek el emlékként a lakodalmakban segítők és ebéd közben szólt a „Lakodalom van a mi utcánkban” kezdetű magyar nóta.

Mivel az ebédnél még a böllérek, szakácsok dolgoztak, így őket és családtagjaikat az esti vacsorára vártuk sok-sok szeretettel.

Nagyon finom ételeket hoztak be a vőfély és segítői. Jó hangulatú, sok embert megmozgató program valósult meg.

TOP 5.3.1-16-BO1-2017-00016

"Jó itt élni" –

Helyi identitást erősítő programok megvalósítása című pályázati program Taktakenézen

Első tanulmányutunkra a település fiataljait invitáltuk. Célunk az volt, hogy a világörökség helyszínei közül nézzünk meg egy számukra is érdekeset. Így a választásunk a Hortobágyra esett.

A Világörökség részét képező Hortobágyi Nemzeti Park számos látnivalót kínál az ide látogatóknak, akik szeretnék megismerni a régmúlt idők szokásait, növény- és állatvilágát, amelyek a mai napig szerves részét képezik a magyar kultúrának.

Reggel a nagy hortobágyi vásárok helyszínére érkeztünk, a híres Kilenclyukú hídhoz. A híd lábánál rögtön megpillantottuk a kirakodóvásárt, ahol mesteremberek mutatós népi és kézműves portékákat kínáltak a látogatók számára.

A vásárosok kedvesen kínálták népi kézműves portékáikat. A gyerekek örömmel fedeztek fel a területet. Többen átsétáltak a híres hídon, voltak, akik a vízhordó szoborcsoportnál fotózkodtak.

A Kilenclyukú híd közelében elhelyezkedő madárparkban egy úgynevezett látványkórház is üzemel. Itt megnézhetjük a lábadozó madarakat, vagy hogy miként zajlik egy műtét. A mellette lévő parkban népi játékokat próbálhattak ki a gyerekek.

Délután a Hortobágyi Nemzeti Park területére utaztunk. A Hortobágyi Nemzeti Park hazánk első nemzeti parkja, melyet 1973-ban hozott létre az Országos Természetvédelmi Hivatal. 1979-ben bekerült a világ biorezervátumai közé, 1999-ben pedig felvették a világ kulturális és természeti örökségének listájára. 2004-ben felkerült a Natura 2000 listára, 2011-től a nemzetközileg jegyzett csillagoségbolt-parkok közé taratozik. 2013-ban bekerült a Hungarikumok Gyűjteményébe is.

A Hortobágy-Halastavi Kisvasúttal utaztunk be a Kondás nevű halastóhoz, ahová magaslest és halastavi tanösvényt is építettek. A magaslesről gyönyörű kilátás nyílt a pusztára. Idegenvezetőnk távcsövén egészen közelről nézhettük a vadvilágot A tanösvény végállomása a Kondás-tónál van, ahol egy pallóúton közlekedtünk a mocsaras táj fölött és ismerkedtünk a hortobágyi madárvilággal, a pusztán élő bivalyokkal.

Sok szép fotót készítettek a gyerekek. A buszos utazás, a vonatozás, a gyalogtúra kiváló lehetőség volt az egymással való beszélgetésekre, a közösségfejlesztésre.