A reformáció 2017-ben 500. évfordulóját ünnepli. Mit is jelent ez? 1517. október 31.-én Luther Márton 95 téltelt tűzött ki a wittenbergi vártemplom kapujára, mely hitéleti reformok sorozatát tartalmazta az élet minden területére. Ez a cselekedet átalakította Európa vallási térképét, új vallások keletkeztek. Vajon milyen szerepet játszik a reformáció a mai ember életében? Az emlékév jelmondata: „A megújulás lendülete” , ami az örökös változás és változtatás lehetőségére biztat mindnyájunkat. Akarjunk és merjünk változni és változtatni!
Taktakenézen is igyekeztünk a lehető legtöbbet kihozni az évfordulóból.
Az iskola vetélkedővel, rajz- és esszépályázat kiírásával tette gyermekközelivé az ünnepet. Az iskolások egy csoportja Vizsolyba látogatott, hogy megnézzék a legrégibb fennmaradt teljes, magyar nyelvre lefordított vizsolyi bibliát, melynek fordítását Károlyi Gáspár református esperes, gönci lelkész végezte el. 2015-ben a vizsolyi biblia bekerült a hungarikumok közé.
A Megyaszói Mészáros Lőrinc Általános Iskola meghívására az iskola 4 fős csapata benevezett egy térségi versenyre. Az I. forduló feladata volt minden jelentkező csapat számára a helyi református templom történetével kapcsolatos események összegyűjtése. A II. forduló megrendezésére Megyaszón került sor, ahol a taktakenézi csapat II. helyezést ért el. A csapat tagjai voltak: Barócsi Barbara, Nagy Petra, Csorba Klaudia és Juházs Dávid, felkészítőjük Burkus Bernadett református lelkész.
A reformáció napja a protestáns egyházban október 31.-e, annak emlékére, hogy 1517-ben – azaz 500 éve – ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára a 95 tételét, melyben az egyház Biblia szerinti megújításáról ír. A helyi református egyház a reformáció ünnepét összekötötte a jubileumi konfirmáltak találkozójával, és közös úrvacsoravétellel ünnepeltek. Az igehirdetés szolgálatát Mészáros István esperes végezte. Az istentisztelet után mindenkit szeretetvendégségre vártak a gyülekezet tagjai a kultúrházba.
“A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig a legnagyobb a szeretet.” (1 Korinthus 13: 4-8, 13)